Bizonyára mindenki ismeri ezt a tésztából, krumpliból készülő ételt, valaki paprikásan készíti, valaki paprika nélkül, talán ezt hívják mezitlábasnak, de mindegyik alapját szalonnával ízesítjük. Alapvetően ez az étel Hortobágyról indult, a pásztorok eledele volt. Az országban régióktól függően más neve is lehet, de nemcsak a névben térhet el, hanem az elkészítés módjában is. Valahol Öhönnek mondják, ha jól tudom a legenda szerint azért hívják így, mert amikor elkészült a slambuc, akkor megkérdezték a pásztort, hogy ízlik e, de mivel fórró volt, csak annyit tudott mondani, hogy: ühüm. Ezt követően valahogy átalakult öhönné.
Én ezt úgy ismerem, hogy slambuc, a családom is mindig így emlegette. Ez 100%-ban Hajdú-Bihar megyei étel. Ennek az elkészítése tradicionális, apáról fiúra száll. Azt mondják, hogy az igazi slambucot a végén 32-szer kell megforgatni. A régi 32 lapos magyar kártya lapjainak egymásra rakásával számolták azt, hogy hányszor forgatták meg az ételt.
Tűzről levéve megszórjuk pirospaprikával, majd ráteszünk egy kiló felkockázott burgonyát, két paprikát, két-három paradicsomot, sót, borsot, és annyi vízzel kell felengedni, hogy kétujjnyira ellepje az ételt. Amikor a tészta felvette a vizet és az étel elkezd "szuszogni" - vagyis a gőz jellegzetes szusszanásokkal távozik a keverék alól -, már letesszük a MOZAIK Kanalat és csak forgatni szabad a bográcsot. Néhány percenkénti körkörös rángatásokkal igyekezzünk elválasztani az ételt az edény falától.