Nagyanyó szította a tüzet a bogrács alatt

Magyarság múltjához hozzátartozott a kert, a kert kultúrája. Nagyon sok embernek volt kertje, nemcsak a földműveseknek, vagy iparosoknak, hanem az egyháznak, pedagógusoknak, később a gyárakban dolgozóknak hétvégi kertjük. Ezekben a kertekben termelték meg maguknak a zöldségeket, gyümölcsöket, vagyis ezt hívjuk konyhakertnek. A falvakban élőknek ezek természetesek voltak, ahogy jött a jó idő, máris mentek ki a kertekbe, készíteni elő a veteményeseket, a fákat metszették a bő termés érdekében. Szőlő szinte minden kertben volt. 

A szorgos munkanapok mellett a szórakozásra mindig szakítottak időt. Ilyenkor szalonnát sütöttek, de sokszor előkerült a bogrács is. Összegyűltek barátok, családtagok, és a szomszédok. Régebben is tartottak kerti mulatságokat, talán a legnagyobb a szüreti mulatság volt, ilyenkor természetes volt, hogy birka pörköltet, vagy marhapörköltet főztek az asszonyok bográcsban. A munka mellett nótáztak, szórakoztak este jöhetett a tánc is. 

Nagyanyó főzte a bográcsost és ilyenkor az Ó borral öblítették le a finom falatokat, és persze ünnepelték az új bor szüretelését. 

Régi szép emlékek jutnak eszembe a szüreti mulatságokról. 

A bográcsozás, grillezés, szalonnasütés alapjait tekintve régen is megtalálható volt a főzési kultúrákban. Szabadlevegőn, a természetben mindig is élvezetesebb volt étkezni, és ez a hosszú évek alatt rengeteget változott, mindig hatással volt rá az adott évre jellemző szellemiség. Ami örök maradt az az, hogy mindig előkelő helyen szerepel a tűzön főtt, a bográcsban főtt étel. A szívünkbe zárjuk a bográcsozással járó élményeket. 

A bográcsozás elsősorban a pásztorok, a napszámosok tevékenysége volt, mivel ők mindig távol voltak az otthonuktól, és rákényszerültek arra, hogy kint a szabadban főzzenek. Főként egyszerű ételeket főztek, mert tüzet is úgy tudtak rakni, hogy amit találtak a földön, fa, nád darabokat és azokat gyújtották a bogrács alá. Húsfélék nagyon ritkán voltak a bográcsban, inkább egyszerű ételeket főztek, mint a paprikás krumpli, vagy a slambuc. Inkább tésztás és leveses ételeket készítettek, most úgy hívjuk őket, hogy egy tál ételek. 

A Totem ezt az egyszerűséget adja át, hogy ne a tűzrakás, vagy a tűzzel való küzdés legyen a fő tevékenység a bográcsozás közben, hanem inkább az ételre figyelhessünk, vagy a körülöttünk zajló mulatságra. Azért is mondják sokan, hogy a Totemmel egyszerűbbé tettük a bográcsozást. 

"tedd egyszerűbbé a bográcsozást"

További blogbejegyzések: